Valamikor sok virág nyílt Tiszasas 1948
Valamikor sok virág nyílt,
Nekem is a réten.
Valamikor te voltál az álmom, üdvösségem.
Letarolták azt a rétet,
Elmúltak az álmok,
A tövis és csalán között,
Magányosan járok.
Hogy ha egyszer visszajönnél,
Elhozna a vágyad,
Hiába is fájna néked a múltat nem találnád,
Én sem volnék már a régi,
Többé rád sem néznék.
Hazug csókkal-álnok szóval
Múltat idéznék.
Inkább járjak tövis között
Életem végéig.
Ne fájjon az senkinek sem,
Hogy a szívem vérzik.
Úgyis minden múló álom,
Délibáb az élet,
Nem várom én soha többé,
A te visszatérted.